A modern világunkban már annyi festék, festési technika, szer, médium van, hogy szinte alig lehet számon tartani. Most a három fő alapanyagról, médiumról szeretnék egy kicsit beszámolni. A három legismertebb az aquarelle más néven a vízfesték, az akril és az olaj. Mindegyik nagyon érdekes és más. Mindegyik külön művészet.
Most az anyag könnyűsége – és nem a vele dolgozás könnyűsége – szerint haladva nézzük végig őket.
Aquarelle festék – vízfesték
Sokan azt hiszik, hogy a vízfesték csak valami, amivel a gyerekek játszanak és elütik az időt. Aztán ha nagyobbak lesznek, majd valami komolyabbal is tudnak foglalkozni. Ez nem így van, bár én is ezt gondoltam sokáig. Mikor festőművésznek tanultam, nagyon sokat foglalkoztunk a vízfestékkel. Ez a leglégiesebb anyag, csak ezzel lehet szépen rétegezni és árnyalni a festményt. A másik kettőhöz képest ez nem fedőfesték, tehát az anyagot, amire dolgozunk mindig látni fogjuk.
Érdekesség, hogy fehér vízfesték ezért igazából nem létezik. Mert az igazság az, hogy soha nem lesz a festménynek világosabb része a papírnál, amire festünk. Úgyhogy bár látunk egyes palettákon fehér festéket, valójában ez indokolatlan.
Az aquarelle képeket aquarelle papírra festjük. Sok technika van, amivel elő tudjuk készíteni a papírt attól függően, hogy milyen képet szeretnénk alkotni. Az aquarelle papír jóval keményebb, vastagabb az átlagos papírnál, ez szükséges is, hisz el kel bírnia a sok réteg vizet és festéket amivel dolgozunk.
Akril festék
Az akril talán a legnépszerűbb médium, amivel a festők dolgoznak. Akár hobbi, akár profi festőkről van szó. Ennek az oka, hogy nagyon szépen és könnyedén lehet vele dolgozni. Akár vízzel is fel lehet vinni, vagy anélkül is és ami izgalmas benne, hogy viszonylag hamar szárad és mikor ez megtörténik, vízálló lesz.
Fedőfesték, amit legtöbbször festővászonra viszünk fel, de akril papírra, farostlemezre, fára vagy tulajdonképpen bármire fel lehet vinni az akrilt. Néhány óra alatt megszárad és már folytathatjuk is a festményt egy következő réteggel vagy további dekorációval. Aki hobbiként foglalkozik a festéssel általában akrilt használ, én is ezt ajánlom az egyszerűsége miatt.
Olaj festék
A rettegett olajfesték… Sokat félnek tőle, mert nehéz használni, nem szárad meg szinte soha, nem lehet jól keverni vagy oldani, nagyon drága, külön oldószer kell hozzá, fura szaga van, nagyon sűrű… hát igen.
De az olajfesték – az olaj miatt – gyönyörű. Csillogó, komoly, van mélysége és olyan fedést és árnyalatokat lehet vele produkálni, amilyet semelyik másikkal nem.
Csak egy hozzá tartozó felvivő-oldószerrel lehet használni; a terpentinnel, aminek van egy jellegzetes illata. Az olajfestéket is mindenre fel lehet vinni, mint amire az akrilt.
Az olajfesték és a terpentin nagyon drága, ezért van a festőknek egy külön módszere arra, hogy ne pazarolják feleslegesen ezeket az eszközöket.
Egyszerre van használatban több ecset is, mindegyik össze van festékezve, mert a festéket nem mossák ki. Mindig azt használják a folyamat közben, amelyik színre szükségük van. Így spórolnak festéket és terpentint. Csak a legvégén mosnak el mindent, és tisztítják meg az eszközöket.
Vízalapú olajfesték
Talán érdemes említést tennünk az úgynevezett vízalapú olajfestékről, ami mostanában nagy népszerűségnek örvend. Vízzel felvihető, de mégis olaj alapú festék. Két dolgot emelnék ki róla. Az egyik, hogy nagyon drága, még az olajfestéknél is drágább – hiszen ezt az érdekes kombinációt meg kell fizetni. A másik pedig, hogy akik igazán értenek hozzá, mind azt mondják, hogy végsősoron ez is csak akril. Mert ha igazán belegondolunk, akkor az.
Én legtöbbször akrillal dolgozom, de mindhármat nagyon szeretem. Nehezen tudnék választani csak egyet, és szerencsére nem is kell. Mindegyik más miatt fontos és érdekes,
A vízfesték olyan, mint a kedvenc dalod; az olaj mint egy igazán jó és izgalmas regény; az akril pedig egy tengerparti séta a legjobb barátoddal.
Makói-Tóth Annamária
Annamari
Festményeim szeretettel
