Egy zen mester együtt teázott egy tanítványával. A tanítványa jövőjéről beszélgettek, arról, hogy szeretne további tanulmányokat folytatni. A fiú nagyon érdeklődő és kíváncsi volt, kérdéseket tett fel, izgatottan várta a válaszokat… A mester pedig mosolyogva hallgatta és közben elkezdte a teát készíteni. Nekifogott a tea szertartásnak, és mikor a tea elkészült, udvariasan töltött a tanítványának. Mikor a csészéje megtelt, tovább öntötte, mintha mi sem történt volna. A fiú észrevette, de nem tudta, hogy szóljon-e miatta, kissé zavarba is jött a tehetetlenségtől. Végül szólt a mesternek, aki viszont zavartalanul tovább töltötte a teát egészen addig amíg a kanna kiürült.
Mi lehet a lényege a történetnek? Mit mond Neked?
A tanítvány hosszasan elgondolkodott a túlöntött teáscsésze esetén, majd lassan kezdte megérteni, hogy mit is akart tanítani neki a mester. Időnként hajlamosak vagyunk többet és többet kívánni, és nem arra figyelni, amink már van. Ez a több, ez az igény azonban különös helyzetekbe sodorhat bennünket.
Újra és újra körülvesszük magunkat tárgyakkal, hamis érzelmekkel, lelkesedéssel a jövő iránt, holott a jelen pillanatot hagyjuk kicsúsznia kezeink közül. Vagy például új könyveket vásárolunk, holott rengeteg van otthon, amikhez még hozzá sem nyúltunk; új tanfolyamokra iratkozunk be, holott még az előzőből megszerzett tudást sem alkalmaztuk… A nyugati kultúránkban ez a hozzáállás nagyon népszerű és időnként észre sem vesszük, hogy mennyire ártó.
Amire a zen mester nagyon érthetően rámutatott az az a régi igazság, hogy mindig csak annyi „új” fér el egy edényben, amennyi hely van benne. Aki mindig megpróbál többet és többet beleszuszakolni az életébe, mint amennyit fel tud dolgozni, azt örökké stressz, szorongás és békétlenség fogja körülvenni.
A rendetlenség
Ezekből az okokból fakad a rendetlenség – az otthonunkban, és az életünkben. A takarítás, a lomok eltávolítása, a tisztaság az életünknek a rendhez való kötődését szimbolizálja. Ha megszabadulunk mindentől, amire nincs szükségünk, akkor sokkal élhetőbb életet tudunk teremteni magunknak. Csak olyan dolgokat szabad megőriznünk, beengednünk az otthonunkba, amitől jó kedvünk lesz. Foglalkozzunk, figyeljünk az érzéseinkre és akkor nem nyúlhatunk mellé.
A zsúfoltság szorongáshoz vezet, az pedig gátolja a fejlődést.
Kizárólag olyan tárgyakkal, ruhákkal, bútorokkal vegyük körül magunkat, amik örömet okoznak, és váljunk meg minden mástól, hiszen szükségtelenek.
Gócpontok a lakásban és az életünkben
Minden lakásnak vannak pontjai, ahol időről időre kupi van. Vagy mindig kupi van. Régebben nekem volt kupisfiókom.. Minden csetresz ott végezte, aminek nem volt helye.
Ezek a pontok nem véletlenek. Vizsgáljuk meg őket, hogy vajon miért pont ott vannak. Például ha a konyhában mindig rendetlenség van, lehet, hogy valamiért nem szeretjük az a helységet? Nem szeretünk főzni? Valahogy ütköznek ott az erőviszonyok? A rendetlenség jó iránymutató lehet, ha odafigyelünk rá. Megmutatja, mik azok a területek, amivel érdemes lelki síkon foglalkozni, hol vannak elakadások, nehézségek, tisztázatlan területek.
Gyakorlati tanácsok a rendhez
- A legfontosabb dolog, amin tudunk egy picit változtatni, az a hozzáállásunk.
- Vizsgáljunk meg minden tárgyat az otthonunkban aszerint, hogy milyen érzéseink fűződnek hozzá. Ha pozitívak, akkor tartsuk meg, ellenkező esetben váljunk meg az adott tárgytól.
- Haladjunk lépésről lépésre. Ne feltételezzük, hogy az egész házat át tudjuk nézni egy nap alatt, de egy fiókot, egy szekrényt vagy akár egy egész szobát talán igen.
- Legyünk türelmesek magunkkal a folyamat közben és minden lépés után ajándékozzuk meg magunkat valamivel.
- Rendszeresen takarítsunk. Főleg az olyan helyekre figyeljünk, ahol megállhat a por: az ágy alatt, mögött, lépcső alatt, bejárati ajtónál…
- A cipőinket vegyük le a lakásba lépés előtt. Ezzel is megtiszteljük az otthonunkat, hogy az élet, az utca porát nem árasztjuk rá.
- Az otthonunk menedékként is szolgál, egy hely, ahova visszahúzódhatunk és feltöltődhetünk, Fontos, hogy így is bánjunk vele, tartsuk rendben, ezáltal kifejezhetjük, hogy értékeljük és megadjuk neki a tisztelet.
Annamari
Festményeim szeretettel
